Második alkalommal indult az idén ötödik alkalommal megrendezett Magyarország étele versenyen a pécsi Blöff Bisztró csapata, és a legjobbak között végzett: arany fokozatot kapott szürkemarhából készült Tradíciók generációkra hangolva fantázianevű ételkreációjukkal. Az idei verseny tematikájaként egy Petőfi Sándor életéhez és költészetéhez köthető ételt határoztak meg a kiírók a „Talpra, magyar!” elv figyelembevételével. Három kötelezően felhasználható alapanyagnak kellett szerepelnie a tányéron, így szürkemarhát, egy adott márkájú vajat, valamint egy bármilyen eredetvédettséget élvező tájjellegű, hungarikumnak számító összetevőt használhattak a csapatok.
Ugyan Miseta Zoltán séf másodmagával vett részt a március 19-ei döntőben, a siker az egész étteremé, hiszen minden kollégája egy emberként állt a versenyre készülő csapat mellé.
– A Magyarország étele versenyen negyedik alkalommal vettünk részt, az első két évben kísérőként, tanácsadóként voltam jelen, tavaly és idén pedig aktív résztvevőként is – mondja az ismert pécsi séf. – Évről évre emelkedik a színvonal, gyakorlatilag a legjobb séfek vesznek részt ezen a háromfordulós megmérettetésen. Idén 33 csapat nevezett, ebből 12 jutott a döntőbe. Mivel 2022-ben Petőfi Sándor korához igazodott a tematika, a szervezők szerették volna a szürkemarhára mint klasszikus magyar állatra irányítani a fókuszt. Utánaolvastunk a húsa jellemzőinek, mert nem egy „tömegtermékről” beszélünk, meglátogattunk egy szürkemarhafarmot, hentesekkel is konzultáltunk, hogy ki tudjuk választani azt a húsrészt, ami leginkább illik az általunk összeállított ételhez. Az 1848 előtti időkből kevés feljegyzést találtunk a gasztronómiáról, de sikerült egy-két alapanyagra rálelnünk, amelyeket felhasználtunk az ételünknél. A nemzeti ételnek számító gulyás ebben az időben nyerte el máig fennmaradt presztizsét, bár ma már inkább levesként fogyasztjuk az akkor pörköltszerű ételt. A 19. században közkedvelt volt a kukoricagombóc, és az idő tájt jött be Magyarországra a paprika, így a pirospaprika is. Ez ismeretek birtokában készült az ételünk: egy rétegzett szürkemarha a saját májával, füstölt kápia paprikával és bébi spenóttal töltve. A rétegzett marhát egy konyhatechnológiai eljárással kigőzöltük, a végén pedig kirántottuk. Ez mellé tettünk egy gulyásragut, ami az étel szaftosságát adja, köretként pedig szalonnamorzsába forgatott kapros-túrós kukoricagombóc került. Egy viszonylag közkedvelt salátát, tejfölös uborkasalátát társítottunk hozzá, azonban a tejfölt megbolondítottuk egy kis juhtúróval. Az étel neve: Tradíciók generációkra hangolva. A zsűritől már a középdöntőben komoly elismerést kaptunk. Mivel ez egy szakmai verseny, meghatározták a hús-köret arányát és a fogás súlyát is, így az elkészítési idő mellett számos körülményre is figyelnünk kellett. Számomra roppant szimpatikus volt, hogy a séfek nem tudták, melyik csapat ételét kóstolják, így abszolút szakmai eredmény született.
Az étel hamarosan felkerül a Blöff Bisztró étlapjára, így bárki megkóstolhatja, részben ez is volt a cél, hogy egy új minőségi étel készüljön. Étteremtulajdonosként azt mondom, igen nagy szerepe van egy-egy ilyen versenyen elért jó helyezésnek, hiszen rendkívüli marketingértéke miatt több vendégre számíthatunk. Viszont séfként számomra fontos az is, hogy az ilyen jellegű versenyek arra ösztönöznek bennünket, hogy minél profibban, a legmagasabb színvonalon végezzük a munkánkat. Ezt természetesen a vendégek is megérzik, hiszen értük is csináljuk.
Kis Tünde
Forrás: pbkik.hu, Dél-Dunántúli Gazdaság XXIV. évfolyam 3. szám
