Véget ért az idei szüret Tiffán Imre és fia birtokán Villányban, jelenleg a borkészítés záró fázisában vannak. Márton-napra kihoztak néhány újbort a 2022-es évjáratból, közöttük a rozé és a vörösbor mellett egy fehéret, egy olaszrizlinget is – utóbbit a borkedvelők kívánságára. A családban már a 10. generáció foglalkozik szőlőműveléssel, bortermeléssel, valamint vendégfogadással, vendéglátással, már csak ezért sem jutott soha eszükbe, hogy valami újba kezdjenek. Mert a Covid óta nemcsak az időjárás szeszélyeivel kell megküzdeniük, hanem a mindennapokat egyre inkább átszövő kiszámíthatatlansággal.
– Annak ellenére, hogy az idei év elképesztő mértékű aszályt hozott, egész jó évjárat lesz az idei. Ez az újborokban is visszaköszön. Azért is hoztunk ki fehérbort újborként, mert elfogyott az előző évjárat ebből a fajtából. Ezek általában könnyed, reduktív borok, amiket nem tárolunk hordóban, hanem így frissen, gyümölcsösen dobjuk piacra – válaszolja a Mi újság? kérdésre ifj. Tiffán Imre tulajdonos-ügyvezető.
– Ha elfogyott az előző évjárat ebből a borból, az azt is jelenti, hogy megvan az fogyasztói réteg, amely kedveli a pincészet borait.
– Valóban, bár az elmúlt években valamelyest megváltozott a piac. A Covid után, mint a legtöbben, mi is igyekeztünk a „jobb minőség kisebb mennyiségben” elvét követni. Amikor 2019–20-ban megjelent a Covid, gyakorlatilag szinte minden lábunkat levágták, az értékesítési források közül csak a kereskedelmi láncok és az online platformok maradtak. Nem tudtunk vendéget fogadni, nálunk hangsúlyos a vendégfogadás és az abból való értékesítés, ugyanígy éttermi kiszolgálás sem létezett. Ezek a körülmények arra kényszerítettek minket, hogy még inkább a minőségre fókuszáljunk. Kiszámíthatatlan volt a helyzet, és most is valami hasonló bizonytalanság van jelen a hétköznapokban. A rezsiárak brutális megemelkedésével megnőtt az önköltségünk, például az üveg, amibe a borainkat töltjük, a korábbi háromszorosába kerül. Ezt szinte nem tudjuk realizálni az árainkban a multi felé. A költségcsökkentés miatt sokan télire bezárják a panziót, itt, Villányban is. A borozónkban szerencsére van egy cserépkályha, mi azzal tudunk fűteni. Az év vége egyelőre jól alakul, jönnek a vendégek, van borértékesítés, de hogy mi lesz 2023-ban, azt most senki sem tudja megmondani.
– Hogyan tudnak viszonyulni ehhez a folyton jelenlévő bizonytalansághoz, változáshoz?
– Mindig az adott kihívásra keressük meg a választ. A palackos bor, a vendéglátás értéke heti árváltozásokkal követhető, a folyamatos áremelkedés miatt egy hónapnál hosszabb időre nem tudunk árajánlatot adni. Áraink a beszállítóinktól is függnek, így meg kell találnunk az optimális egyensúlyt mind mennyiségben, mind árban.
Jelen pillanatban a fennmaradás a cél, ami kisebb bővítéseket még megenged, de hiteleket már nem veszünk fel. Természetesen vannak fejlesztési elképzeléseink, a bizonytalan helyzet miatt azonban ezek későbbre tolódnak. Inkább lépésről lépésre haladunk. A mezőgazdasági ágazat, amiben dolgozunk, kevésbé kiegyensúlyozott, a vendéglátásra szintén ez jellemző: bár sok vendégünk van, de ugyanannyi munkával most sokkal kevesebb marad.
– Miként hatott a Covid és miként hat a mostani gazdasági helyzet a borfogyasztásra? Önök miként tudnak tervezni, hogy miből mekkora mennyiséget állítsanak elő?
– Mi a saját területünkről szüretelünk, így adott, hogy a szőlőmennyiségből mekkora bormennyiség készíthető. A Covid idején döntöttünk amellett, hogy kevesebb csúcsbort készítünk, inkább alapcuvéeket, amik bekerültek a multikba, és ott a jó minőséget kedvező áron meg tudták venni a vevők. Annak ellenére, hogy sokan azt mondták, a bezártság magával hozta a borfogyasztás emelkedését, ez nem igazolódott be. Mi is fokoztuk a jelenlétünket az online térben, ezt a régi törzsvendégeink ki is használták. Viszont ebben az évben az áremelkedés és a háborús helyzet miatt megdrágult az üzemanyag, így a szállítás költsége is. De igyekszünk fenntartani a webes rendelés lehetőségét.
– Mi ad hitet a továbblépéshez?
– Én már a 10. generáció vagyok ebben a családban, ebbe születtem bele, ezért fel sem merült bennem, hogy abbahagyjam. Nem azért öltünk bele éveket, évtizedeket, hogy elengedjük. Fontosak a partnereik, akikkel együtt dolgozunk, tiszteljük, szeretjük őket. Olyan állapotban kell tartanunk magunkat, hogy ha szükség van a borainkra, akár cégeknek, magánszemélyeknek, éttermeknek, akkor rendelkezésre tudjunk állni. Valahogy túl kell élni ezt az egészet, abban reménykedünk, hogy hosszabb távon minden rendben lesz.
K.T.
Forrás: pbkik.hu, Dél-Dunántúli Gazdaság XXIV. évfolyam 10. szám
